Hát igen, ez egy végtelen lista. Ha nem szeretném Ázsiát, gondolom otthon maradtam volna a seggemen.
A helyzet az, hogy én leginkább az otthonitól elérő, elsőre teljesen abszurd, ám mégis remekül működő helyi megoldásoktól tudok leginkább extázisba esni.
Mint például a fodrász Luang Prabangban. Apám, nem ülsz, hanem fekszel amig mossák a hajadat, mekkora ötlet már! Mutatom:
Hát ezt abszolút nekem találták ki.
A bankjegykiadó automatának - ismertebb nevén ATM - helyes kis házikója van, cseréptetővel. Nem ám hullámpala meg banánlevél, mint az itt élő állampolgárok házainak:
Általában lenyűgöz és felszabadit az a belső rend, ami alapján itt az élet folyik. Nézzünk például egy példát a közlekedésre:
Ha elsőre nem jön le, két gyerek és két nő ül a motoron. Ebből a műfajból a kedvencem az a pasi volt, aki pusztán a hátracsavart bal kezével támasztotta a degeszre tömött aktatáskáját, miközben robogott, illetve a másik versenyző, aki egy nagy képcsöves tévét és több folyóméter acélkeritést szállitott a motor csomagtartóján. De Lance látott egy anyukát is, aki felrakott vagy tiz emelet tojást a bringa csomagtartójára, aztán rögzitésnek RÁültette a kolléganőjét és vidámat elhajtottak.
Képzeljük el ugyanezt az Andrássy úton... Pedig remekül működik. Egy teljes kontinens láthatóan remekül elvan a nálunk szokásos munkabiztonsági előirások, KRESZ, divat, információbiztonsági hirlevelek, számlaadási kötelezettség, járda, beléptetökártya, házassági anyakönyvi kivonat, Excel táblázatok és nagyjából nyelvtudás nélkül. Ja és minusz az ezekkel járó adminisztrációs kötelezettségek és bürokrácia (tévedésből bürökráciát irtam elsőre gondolom nem véletlenül.)
És mindig minden működik és megoldódik. Persze türelem és rugalmasság kell hozzá, de hát ezért jöttünk.
Nézzük például a nyelvtudás mondhatni teljes hiányát, amikor megpróbáltuk megtudakolni a recepcióstól, hogy hánykor és hol van reggeli.
A srác benyomta a kérdést a Google translator-ba, és..
.. és továbbra sem tudtunk semmi használhatót a reggeliről. Nézzétek meg a szakszerű angol forditást jobb oldalt, a megfejtéseket várom kommentbe (a kukacbetűk se rosszak a bal oldalon). Két napig röhögtünk rajta. Másnap reggel pedig egy másik, ismeretlen helyi erő átvezetett minket a phonsavane-i hetivásáron a varsába tömködött élő malacok, nyársra húzott békák, minyonos lufik és napelemek (mindez a porba teritett pokrócokon, mint általában az ázsiai piacokon) vidám és teljesen érthetetlen elrendezésű egyvelegén egy hangulatos hangárba, ahol a gumipapucsot és bolyhos hellokittys sisapkát viselő pincérlány felszolgálta a reggeli rántottánkat amig mi elegánsan elfoglaltuk a helyünket a műselyem huzatú esküvői székeken. Boldogan rendeltünk, ettünk valami egészen mást, miután megtörölgettük a rántottánkat, hogy ehető legyen. (szó szerint megtöröltük, annyira zsiros volt. Ez is egy működő megoldás.)
Ázsia - és az utazások - legnagyobb ajándéka számomra az a kedélyes nemtörődömség, amivel elengedem az európai normákat. Koszos vagy? Mindenki az. Mást kapsz, mint amit rendeltél? Kaptál kaját, nem? Nem fázol, nem? Mit akarsz még? Ha valami bajod van, saját érdekedben vagy elengeded, vagy megtanulod élvezni. Itt a Maslow-piramis alján sokat lehet tanulni arról a sok felesleges vekengésről, és irgalmatlan mennyiségű felesleges elvárásról és szabályról, amivel otthon ki-ki megkeseriti az életét.
Mondjuk a hideggel és a sötéttel továbbra se tudok mit kezdeni. Talán az információbiztonsági hirlevelekkel se sokat. De megpróbálok egy kis Ázsiát hazacsempészni magammal.
Talán kitart az első héten.