Ez megint Lance szösszenete sokkal több adattal meg történelmi áttekintéssel, mint én szoktam.
Nem szólok bele (ha mégse tudom megállni én leszek az, aki nem dőlt betűs), max. teszek bele még néhány képet.
Köszi Lance!
Laosz jelenlegi területe kb, háromszorosa Magyarországénak és bár hivatalosan nem vett részt a második indokínai háborúban, egy kb. Magyarország méretű területe egy igen intenzíven bombázott régió volt. Folyamatosan korábbra tolódik a napvilágot látó információk alapján a bombázások kezdete, jelenleg úgy tűnik, 1964-től közel 10 éven át bombázták ezt a részt az észak-vietnámi csapatok visszaszorítása miatt (ők sem meghívásra jöttek ide). Érdekes az 1964-es dátum is, mert Nixon a kongresszust kikerülve kezdte őket bombáztatni 1969-ben. de utólag kiderült, hogy mire elhatározta magát, lelkes kollegák már rég bombáztak: folytak itt titkos CIA bombázások, illetve csupán praktikumból is ürítették a bombázók készleteiket erre a régióra. A lényeg, hogy sikerült annyi különböző típust ledobálni a dicső amerikai hadseregnek erre a kicsiny országrészre, mint amennyit eldobált az egész II. világháborúban és ezzel Laoszt egy világrekord élére repítették. Ők vezetik az 1 főre jutó ledobott bombák rekordját (mértékegysége tonna/fő vagy db/fő). Egyes számítások szerint átlagosan 8 percenként landolt egy bomba az ország területén - ez azért nem semmi teljesítmény ahhoz képest, hogy hivatalosan nem is álltak hadban.
Hatalmas hatékonysággal folytak ezek az akciók, kb. 270 millió ledobott bombának kb. 30% -át tartják számon UXO-ként, azaz fel nem robbant egységként, ami azóta keseríti meg a civil lakosság életét. Ez a „hatékonyság” egyrészt adódik a kazettás bombák sajátosságaiból, másrészt meg egy nagy kérdőjel. Engem fura érzés tölt el a páratlan hatékonyság miatt, ez a 30% fel nem robbant bomba számomra olyan, hogy akár követ is dobálhattak volna, mindenki jobban jár. Az amerikaiak ugyanezt érik el, a lakosság meg eldobálja az útból, aztán csinálnak belőle egy jó kis sztupát (az egy tömör téglából/kőből épített szentélyszerű izé). Érdekes végignézni Phonsavan környékének látképét: 1000m tengerszint feletti magasságon dimbes-dombos területet láthatunk, de felötlik az emberben, hogy az idevezető út látképétől kissé eltérő és a dimbeket-dombokat vajon milyen arányban okozhatták a bombázások. Ma így néz ki:
Adott kb. 80 millió fel nem robbant bomba (ez a mennyiség azt jelenti, hogy az egyik „legfertőzöttebb” terület a világon), ez hatalmas feladatot ad a hatástalanítást végzőknek. Mivel mindig sokkal több pénzt költenek az országok a szórásra mint a felszedésre/kártalanításra, ezért a tanult szakemberek szerint 3-4 generációnak ez még munkát ad a térségben. Kicsit olyannak tűnik, hogy úgy vannak vele, ha zavar, akkor felszeditek basz***tok meg. A kormány, a jó pajtás országok illetve a ledobálók se nagyon törik a kezüket-lábukat, hogy minél előbb megoldják ezt az aprócska problémát. A mentesítés egyébként hivatalos úton jó pénz, 200-300 USD-t keresnek ezzel, ami igen jó keresetnek számít az országban. Nyugati fejjel persze szedje 300USD/hóért az, akinek 6 anyja van de a motiváció nem a pénz, hanem hogy mindenki veszített el miattuk családtagot, és többet nem akar.
Másik megoldás amiről nem nagyon hallottam még máshol a délkelet ázsiai régiót leszámítva - mintha valami vietnámi-laoszi-kambodzsai népszokás lenne -, hogy szedjük össze és munkáljuk meg, hát fussuk át ezt a lehetőséget egy kicsit részletesebben.
Szóval adott rengeteg ledobott bomba, ami ilyesmi nyomot hagy (Persze ezúton is csókoltatjuk azt, aki civileket és világörökséget bombáztat - mert egyébként ez itt a misztikus Köcsögföldje, vagyis a Plain of Jars, egy rakat embermagasságú 2-3000 éves köcsöggel, amiről senki se tudja, hogy milyen civilizáció, milyen célból és hogyan állította elő - mindenesetre a világon egyedülálló történelmi emlék ):
vagy ilyet (Ez egy pizzéria, volt már róla kép, velünk az előtérben):
Vagy ilyet:
Csak a méretek kedvéért Bandiék melléálltak:
A bomba burkolata vas, ez jó kerítésnek meg itatónak, de lehetne belőle például ekét is csinálni, bár ahhoz magas hőmérséklet kell, ezt kis kemencében tűzifával még igen sok lelkesedéssel, türelemmel sem lehet megoldani. Erre jobban rá kéne menni (pl. faszén és fújtató), de ezzel itt nem feltétlen vesződtek, persze azért a MÉHben is leadható.
A lényeg: kimegyünk a kertbe, keresünk a fentiekhez hasonló termést, az eligazodást a lentiekhez hasonló felirat segíti, közben ügyelünk, hogy ne rugdossuk, ne akadjunk meg benne, aknára, esetleg egyéb nem általunk vetett dologba ne akadjunk.
egyébként megguglizható, mit is látunk http://www.network54.com/Forum/624633/message/1261949189/SUU-30+DISPENSERS
Ha találtunk egy szimpatikus darabot, egy jól megérdemelt cigaretta elszívása után szét kell szerelni, nekünk a töltet kell. Ilyesmit kell keresni, ez már valami, azaz alumínium. (Itt nem Kolompárék űzik ezt a munkát.)
ez is guglizható: http://64.78.11.86/uxofiles/mulvaney/techdatasheets/Mk24,Flare,Parachute.pdf
Ha megvan, kiszórjuk belőle azt ami benne van,a többi cuccot félretesszük:
Az alut egyszerű megmunkálással felhasználhatjuk a háztartásban használatos edényekhez:
Vagy beizzítjuk a kemencénket:
A felhevített kemencében „megfőzzük” az alut, majd mintába öntjük mint a piskótát:
Ha kész a termék a jól bevált női kezekre bízzuk egy kis csinosításra:
Ezután ezt már szórhatjuk is 1 USD-ért a turisztoknak:
És jön a nagy kérdés, hogy van itt mindenkiben egy kis morbid humor esetleg cinizmus, vagy mindent felülír az, hogy mit lehet eladni? Íme az árukészlet:
Bombából készíteni kicsi Laoszt (ahol találták), bombát (ami az eredeti formája egyébként is), repülőt (ahonnan jött) és persze nem utolsó sorban béke jelet - ha valami az biztos, hogy az itt sosem volt. Ez út a továbblépéshez, vagy esetleg egy fricska a Yankee turistának? Mindegy is, szerintem jó.
(Azért nálam a bombából Laoszban öntött pingvin mindent vitt...)
A meló mehet mert, kb. ’74-ben még mindenkire jutott 1 tonna bomba….
És a hatalmas technikai kérdés:
Kaykommang és Vitayalay kimegy a mezőre bombát szedni. Nézelődnek aztán azt mondja Kaykommang: vigyük azt, áhh ne vigyük mert Vilathep Vivavong is ilyet ásott aztán mi lett belőle (Azaz dik má megharapta), vigyük inkább a hegyeset. OK, aztán ráteszik Riska kocsijára és kiviszik valami festői környezetbe, mert ha már felrobbanna ne történjen valami szar árnyékos helyen vagy esetleg biztos ami biztos egyből a megtalálás helyén elintézik? Leszedik a detonátort és frankó pálmakosárba teszik, kiszedik a töltetet, és... azzal mi is történik? Kiöntik és meggyújtják aztán futás vagy esetleg van a ház háta mögött egy „ganédomb” mint nagyanyáméknál volt, csak nem ugyanaz a tartalom, mert ha a lao whisky fogyasztása után a házigazda úgy dönt eldob egy sárgát hátul, cigarettával a szájában, egyszerre látja majd a fényt és az alagutat is, a környékbeliek meg azt hiszik ünnepség van. Tehát ami nem kell, az hova kerül, mert van ott napalm, meg minden szar..?
1964-óta azt becsülik, 50.000 civil halálát okozták a bombák, (Az USA vietnámi kivonulása óta kb. 30.000 fő. Az USA a vietnámi konfliktusban kb 58.000. embert veszített egyébként), kis pénzből folyik a mentesítés, a földre meg ki kell menni, aztán lesz ami lesz, és mivel ez zömében nem taposóakna sok a halálos vagy igen súlyos sebesülés főként a földművesek és a gyerekek között. Jelenleg kb. évi 300 ember lesz az áldozata egy több mint 40 éve véget ért, hivatalosan nem is létező háborúnak.
A sztori nem a legvidámabb ha bele is gondolunk. Egy fejlődő ország sok lehetőséggel, de hogy tud gyorsabban fejlődni a környező országoknál ha még mindig nem tudod hova léphetsz… Hogy keresd fel a természeti szépségeket ha nem biztos, hogy a turisták felét hazahozod?
És mindez az egyik fő turistalátványosság mellett.
A Plain of Jars a bombázások után is világörökség maradt gyönyörű környezetben amit kutatók és turisták régóta igyekeznek felkeresni, de csak néhány éve tekinthető teljesen mentesített területnek.
Ehhez is kellett 40 év, viszont az ország többi része...
