Megtaláltam a vastag harisnyámat.

A siker értékéből persze kicsit levon, hogy már itthon a nappaliban sikerült előrántanom, míg az eredeti terv az lett volna, hogy valahol Szeged fölött magamra rántom és így nem fagyok meg a pesti hidegben, de hát ugye akkor még a franc se tudta merre van.

Mindig izgalmas végiggondolni, hogy mit hurcoltam magammal feleslegesen/mit kellett volna az első helyen bepakolnom.

Nos, nagy vonalakban elégedett vagyok. Ugyan húsz kilót hoztam haza, ami jelentős visszalépés a srí lankai három héthez képest, ahová konkrétan 13,6 kilogrammal mentem. Erre mondta jó anyám, hogy "hát kislányom, vagy nagyon megtanultál csomagolni, vagy nagyon igénytelen vagy". És különben is volt nálam egy Fülöp meg két szobor (egy bronz(szerű) Visnu meg egy homokkő apszarasz - na jó, utóbbit kézben cipeltem a phnom penh-i reptértől kezdve).

Viszont. Az egyetlen érthetetlen balfogás, hogy kétszer annyi felsőt vittem magammal, mint kellett volna. Először is elfelejtettem, hogy szuper pólók vannak a régióban (kis elefántos, nagy elefántos, angkori elefántos és ormánnyal szelfiző elefántos - ezeket sikerült beszereznem, miután az egy darab bakelitkerekű biciklist odaadtam Simónak, aki úgy tűnik végleg kinőtte az M-es méretet). És mindenhol borzasztó olcsón mosnak. És szépen. Mondjuk nem tudom mit gondoltam, minek három gatyához tizenhét fölső???

Ezen kívül csak az egy darab összehajthatós kanalamat nem használtam. Mondjuk bajban lettem volna, ha elő kellett volna kapnom, mert fogalmam se volt, hogy melyik neszesszerben van.

Viszont az alábbiakat használtam:

- svájci bicska (nem úgy mint Burmában, ahol elkobozták, mert a kézipoggyászban felejtettem az egyik repülőút során és még Eszter se tudta kimagyarázni),

- buborékfólia (ne röhögjetek. Pontosan tudtam, hogy törékeny holmikkal fogok hazajönni, nem kockáztatok. Mondjuk én képes voltam két hétig gyakorlatilag a kezemben fogni egy csodaszép terracotta szobrocskát Srí Lankából. De megérte, azóta is ott van az éjjeliszekrényen.),

- széles ragasztószalag. Nemcsak a törékeny holmiknál jó, ha van, de megakadályozza, hogy még egyszer ráboruljon a samponom a neszesszerben található összes vacakra. De mondjuk a fél ragasztószalagot rátekertem hirtelen felindulásból. Valamint alkalmas a szúnyogháló lyukainak lefedésére. Azzal az aprócska szépséghibával, hogy ki- és bemászás során minden második a bőrömre tapadt.

- II. Mihály, az e-book olvasóm. Meglepő módon nagyon keveset használtam. Mondjuk gondolom ez jó, bár esetemben furcsa. De azért megnyugtató volt a tudat, hogy ott van velem vagy ezer könyv.

- kényelmes cipő. Lehet, hogy hűtlen elhagyásnak minősül, de a szarrá taposott túracipőmet otthagytam az utolsó szálláson. Az egy dolog, hogy a műanyagig lejártam a kérgét, de valahogy nem volt az igazi az állaga miután végiggyalogoltam benne egy teljes dzsungeltúrát, negyedrészben a tengervízben taposva (ugye volt egy lyuk a talpamon - de legalább a sós víz fertőtlenítette:) Mondjuk ehhez az is kellett, hogy vegyek egy piros Converse cipőt a Russian market-en kemény 12 dollárért, de lehet, hogy még szandálban is szívesebben mentem volna haza.

- mentolos rágó. Nemcsak rágóként funkcionál, de nagy király voltam, amikor az expedíció azon tagjainak osztogattam, akik nem bírták a szerpentint/kompot. Rajtam kívül nagyjából mindenki... Legközelebb viszek Daedalont, csak hogy még nagyobb király lehessek..

- Rubophen, Betadin, ragtapasz, Mydeton, Afflamin. Hát ezekkel is nagy király voltam. Mondjuk pont hasmenésre nem volt senkinél semmi - a bitang erős antibiotikumokat leszámítva -, de azzal úgysincs mit csinálni, egy nap fosás úgyis kinéz mindenkinek ilyenkor, akkor WC-közelben marad, oszt jónapot. Hál'Istennek a maláriagyógyszerre és a steril tűre megint nem volt szüksége senkinek.

- naptej, Fenistil, szúnyogriasztó, sál (napszúrás vagy légkondi ellen), pulóver (légkondi ellen), frissítőkendő, papírzsebkendő, fogkefe, fogkrém, víz, néha flip-flop papucs, random kekszek. Magam se értem, de ezek közül gyakorlatilag bármikor bármelyiket elő bírtam rántani, Bandi mondta is hogy szintet ugrottam. Eddig mindig én lejmoltam, most meg mások tőlem. Felnőttem:)

- ajándék a bennszülötteknek. Hát itt a budapesti képeslapoktól kezdve a zsírkrétán keresztül a rég nem használt szempillaspirálomig bezárólag elég sok mindent sikerült szétszórnom. Nem is beszélve a karácsonyi bejglikről. Remélem tényleg örültek neki, de legalábbis értékelték a jó szándékot.

Úgyhogy mondhatni arcizmom se rezzent, amikor felhívott egy vadidegen hölgy azzal, hogy adjak tanácsot mit vigyen magával Kambodzsába. Mint kiderült a kedvenc vári teázómból adták meg a telefonszámomat, ahol várakozás közben meséltem ezt-azt az ottani hölgyeknek (éppen a képeket válogattam Fülöpön). Hízott a májam. Mert hát tényleg tudtam, hogy vigyen-e szúnyogriasztót (naná), valamit a fejére Nap ellen (naná), stb.

De leginkább azt kötöttem a lelkére, hogy vigyen magával egy rohadt nagy táskát, amiben még bőven van hely.

Meglátjuk.