Most kaptuk a hírt, hogy az expedíció másik fele csúcsot döntött multikultiban: egy képzeletbeli országban játszódó kínai filmet néznek, khmer nyelven angol felirattal, ahol a gonosz japán, a pozitív főhős kínai és Magyarországon forgatták mert Rendőrség feliratú Ladákkal üldözik egymást. Asszem…

Hát igen, ez egy végtelen lista. Ha nem szeretném Ázsiát, gondolom otthon maradtam volna a seggemen. A helyzet az, hogy én leginkább az otthonitól elérő, elsőre teljesen abszurd, ám mégis remekül működő helyi megoldásoktól tudok leginkább extázisba esni. Mint például a fodrász Luang Prabangban.…

Lassan hazafelé vesszük az irányt Bertussal - az expedició maradék kétharmada még marad, a lógós, mázlista disznók - és mivel ilyenkor kábé a hazaérkezésen belül három napon belül teszi fel magának az ember a kérdést, hogy tulajdonképpen mi a jó nyavalyáért jött egyáltalán haza, talán hasznos most…

Miután az expedíció bizonyos tagjainak kénytelen voltam egyértelművé tenni, hogy ők nem indulhatnak a versenyben, ünnepélyes eredményhirdetés következik: Zsu nyert (mondjuk valószínűleg ő is látott már ilyet eredetiben..) Szóval a megoldás: folyami üzemanyagtöltő-állomás, ismertebb nevén benzinkút.…

Ezt Fufinak és a nővéremnek (is) küldöm. Fufi megnézte volna a szövőszéket is, Szilvi meg szuper fotókat csinált volna a kölkökről meg az öreg mámikról, mondjuk ilyeneket:  Öreg mámi pont nincs rajtuk, pedig voltak szép számmal.

Az első három sikeres megfejtő, aki kommentben megirja a helyes választ, kap tőlem valami nagyon autentikus helyi izét.

Ma fogtam életemben először a kezembe egy AK 47-es gépfegyvert, ismertebb nevén egy Kalasnyikovot. Remélem utoljára is. (Moszat szerint lényeges megemliteni, hogy egy klasszikus, fatusos, szuronnyal ellátott változatról van szó.) Persze csak az unokaőcséimnek akartam imponálni. A siem riep-i…

Laosz és Kambodzsa francia érdekszféra volt egészen a függetlenedésükig/különféle kommunista diktatúrák hatalomátvételéig. Ennek számos történelmi-politikai-gazdasági következménye van, na ezekről nem fogok mondani egy szót sem. Viszont nagyon vicces/dühitő módon él tovább az örökség a…

Naszóval. Ami a blogirás nehézségeit illeti azok leginkább három csoportba sorolhatóak: - nem találom a klaviatúrán a hosszú i betűt - nincs visszajelzésem, mert - tisztelet a kivételtől - a nyavalyás rajongók nem kommentálják az irásaimat (természetesen elragadtatástól elcsukló hangú kommentekre…

Egy kis válogatás szerzetesekből: És a kedvencem: