Amikor annak idején kiválasztották az első hét amerikai űrhajóst - akikből aztán a század szupersztárjai és ikonjai lettek - kismillió mindenféle vizsgálaton kellett megfelelniük. Például megkérdezték tőlük harmincszor, hogy "Ki vagy te?" Nagyjából mindnyájan ugyanazt válaszolták: ember vagyok/férfi vagyok/amerikai vagyok/vadászrepülő pilóta vagyok/apa vagyok/férj vagyok/stb.

Nem véletlenül nem lettem űrhajós. Most tekintsünk el attól az apróságtól, hogy mondhatni teljesen hidegen hagy az asztrofizika, csillagászat és a műszaki kütyük terén nagyjából a bojler termosztátjánál veszítem el a fonalat. Hogy fizikai állóképesség terén kifulladok amikor a turistáimmal felmászunk - lépcsőn! - a Várba. Hogy Magyarországról mondhatni elenyészően kicsi az esélye bárkinek az űrbe jutni (leszámítva persze Magyar Bélát, Farkas Bertalani és ifj. Simonyi Károlyt, kinek-kinek a maga módján. Vagy úgy sem.)

Én már ezen az egy teszten se mentem volna át.

Mert oké, hogy ember vagyok, addig megvan, de onnantól kezdve elbizonytalanodom. Kinek a szemében? Kinek a mércéje alapján? Mert én ugyan nő vagyok, de nincs gyerekem (ezzel nagyjából le is írtam magam bizonyos körökben), magyar vagyok, de ezzel együtt európai, a foglalkozásaimat inkább hagyjuk, simán megírok úgy három önéletrajzot, hogy nem jössz rá, hogy ugyanarról a személyről szól mindhárom (és még csak a szokásos csúsztatásokat se írom bele). Nem vagyok hívő, de állatira érdekelnek a vallások, és elég sokat tudok egyikről-másikról.

Úgyhogy nekem egyszerűbb azt megmondani hova nem tartozom, honnan lógok ki. Siksze vagyok (nem zsidó nő), gádzsi (nem cigány nő), gaidzsin (nem japán), farandzsi (nem etióp - tágabb értelemben egy buta fehér pénzjegykiadó-automata két lábon).

Itt éppen farandzsiként barátkozom a helyiekkel. Nagyon tetszett nekik a táskámon fityegő kismajom. Ezt se gondoltam volna, hogy én fogok majmot mutogatni az afrikaiaknak...

Most, Dél-Kelet Ázsiában éppen falang vagyok. Vagyis kívülálló. És ennek persze inkább negatív felhangja van: nem tartozol ide, hülyeségeket csinálsz, akaratlanul is bunkó vagy, a helyiek gyakran kinevetnek a hátad mögött, amit persze észre sem veszel, mert nagyjából három szót tudsz makogni a helyi nyelven. Kifújod az orrod a tokiói metrón, koszos cipővel berontasz egy templomba Srí Lankán, ujjatlan pólóban rohangálsz Jordániában, komolyan veszel egy ötször leegyeztetett időpontot Etiópiában stb.

Na jó, elefántot fotózni a helyiek is megálltak...

Ez nem egy rossz állapot. Egyrészt a helyiek az ártalmatlan hülyéknek kijáró kedvességgel fogadnak és már a minimum helyi udvariassági előírások betartásával is elképesztő sikereket tudsz aratni. Kellő intelligenciával számtalan olyan megoldásokkal találkozol, ami helyi szinten tökéletesen megfelel, neked mégis sokkoló elsőre. Aki már látott etiópokat betonozni például, egészen más szemmel fogja nézni a pesti útburkoló munkásokat.

Ilyen Srí Lankán közlekedni. És nem lassítottak... De balesetet se láttam sehol

Ha otthon hagyod a nagy arcodat, nem ítélkezel, valamint kellő alázattal és szerénységgel fogadod, hogy te csak megfigyelő külsős lehetsz utad során nagyon sokat fogsz tanulni és állati jól fogsz szórakozni.

Szóval most három hétig ostoba tapló külföldi leszek. Egy falang a sokból. Elég jó vagyok ebben a műfajban:)

Hogy sikerül-e naponta írnom, az majd kiderül.