Szóval túl vagyunk a reggelin, ami tulajdonképpen ebédnek is lehet minősiteni: szokásos zöldséges tészta, szokásos gyümölcssaláta, szokásos folyópart. Aztán az alábbiakat tudtuk vásárolni a helyi zöldségesnél: tamarind, banán (feleakkora, mint otthon), papaya, mandarin meg egy kakigyümölcs. Kábé ezer forintért két kilót.

Tegnap valami nagy hacacáré volt az egyik helyi templomban: csomó szerzetes, helyi zenekar, esküvői szoknyás székek tömege, ordas nagy zabálás. Volt vagy ötven ember. Megkérdeztem az egyik helyi idegenvezetőt, avatási ünnepség volt a kis szerzeteseknek, ott volt az összes, rokon meg barát. Ázsiában nem élethosszig lesz az ember szerzetes - hacsak nem pont azt akarja - lehetsz pár évre is. Burmában a tikfa hidon beszélgettünk eggyel, aki egyébként autókereskedő, csak a felesége halála után egy röpke hét évre beállt szerzetesnek.

Ezzel az információval aztán nagy király lettem a helyi egyéb falangoknál, mert persze ők se tudták mi ez. Úgyhogy egy franciával megbeszéltük hogy mennyiben más a cseh nyelv, mint a magyar és mikor akartam abbahagyni a francia tanulást. De a legjobb egy tajt ázsiai kinézetű anyuka volt, aki ugyan kinai származású, de amerikai. Na vele megbeszéltük, hogy mennyivel jobb a Bagolyvár, mint a Gundel. Merthogy tavaly voltak Pesten és Pest milyen szuper.