Ha nem mondtam volna, ez a világ egyik legszebb helye. Nem messze van Luang Prabangtól, úgyhogy tuktukra pattantunk és eljöttünk megnézni.

A helyiek példamutatóan rendben tartják, mutatom a szelektív hulladékgyűjtő kukákat, szigorúan a környezetbe simulva:

Egyébként van itt egy medvefarm is, olyan bocsoknak, akiknek megölték az anyjukat. Most csak egyetlen kismedvét láttunk egy csinos kis fehér csíkos mintával a mellkasán V alakban. Remélem ez azt jelenti hogy a többi a mamájával van.

A vízesés környéke egyébként nemzeti park. Ázsiában mindig elszégyellem magam a saját növényeim miatt, mert itt ugyanazok vannak, mint nálunk a cserépben, csak minden háromszor nagyobb.

Ja és ha még egyszer valami idióta azt állítja, hogy a mikulásvirágot sötétben kell tartani, azért, hogy pirosak legyenek a fellevelei, küldjétek ide bátran. A mikulásvirágok itt szabadon nőnek az út szélén, mindegyiknek piros a tetején a levél (bár fel vannak kopaszodva), és magasabbak, mint én.

Maga a vízesés egy vízesésrendszer valójában. Aki szeret hideg vízben áttapicskolni a tetején, az körbemászhatja, nagyjából ilyen élmény:

Na jó, azt hiszem ezt Lance egy kicsit túltolta a fotó kedvéért. Mindenesetre gondolom kitaláljátok, hogy én nem másztam föl.

Itt kell áttapicskolni:

Amikor fent vagy lenézel és ezt látod (a középső vacak egy hid, rajta a pontocskák emberek)

Amikor viszont túl vagy rajta, örülsz, mint majom a farkának (tudom, mert öt évvel ezelőtt én is felmásztam)(a képen Bandi, Moszat és Lance) :

Lefele menet pedig bohóckodsz (Bandi és Lance - igen, Bandi a lány):

És ez csak az első része.