A GALAXIS Útikalauz érdekes dolgokat közöl a törülközőkről.

A törülköző, írja az Útikalauz, a lehető leghasznosabb dolog, amit csak magával vihet a csillagközi stoppos.
Egyrészt komoly gyakorlati értéke van:

beletakarózhatunk,
hogy meleghez jussunk, míg átugrándozunk a Laglan-Béta hideg holdjain;

heverhetünk rajta,
míg a Santagrinus-V ragyogó, márványhomokos tengerpartjain szívjuk a sűrű tengeri levegőt;

felvitorlázhatjuk vele minitutajunkat,
míg lefelé sodródunk a lassú, lomha Moth folyón,

takarózhatunk vele,
miközben Krakofoon sivatagainak vörös csillagai ragyognak ránk,

megnedvesíthetjük és fegyverként használhatjuk
kézitusában,

fejünkre tekerhetjük, hogy távol tartsuk a mérges gőzöket, vagy hogy elkerüljük a Traal bolygó Mohó Poloskapattintó Fenevadjának pillantását (észvesztően ostoba állat, azt hiszi, ha ő nem lát téged, te se látod őt - annyi esze van, mint egy cipőtalpnak, de nagyon-nagyon mohó),

veszély esetén vészjelzéseket adhatunk vele,

és természetesen beletörölközhetünk,
ha még elég tiszta hozzá.

Másrészt, és ez a fontosabb, a törülközőnek roppant pszichológiai jelentősége van. Miért, miért nem, ha a strag (nem stoppos) észreveszi, hogy a stopposnak van törülközője, azonnal föltételezi, hogy fogkeféje, arctörlője, szappana, doboz kétszersültje, kulacsa, iránytűje, kötélgombolyagja, szúnyogriasztója, esőkabátja, űrruhája stb. is van. Sőt a strag boldogan odakölcsönzi a stopposnak a felsoroltak vagy egy tucat egyéb tétel bármelyikét, melyet a stoppos véletlenül " elvesztett ". A strag úgy gondolkodik, hogy aki széltében-hosszában bejárja stoppolva a galaxist, nomádul és csövezve él, hihetetlen nehézségekkel néz farkasszemet, és győz, és még azt is tudja, hogy hol a törülközője - az igazán olyan valaki, akit komolyan kell venni.

(Douglas Adams: Galaxis Útikalauz Stopposoknak)

Hát ugyan nem stoppolok, főleg nem az űrben, de azért a törölköző az én listámon is rajta van. Vagyis a top 5 legfontosabb dolog (amit mindig vigyél magaddal/legyen nálad:

5. törölköző

Nagy legyen és gyorsan száradó. Ez utóbbit azóta tudom, mióta Srí Lankán elhurcoltuk boldogan a szennyest a helyi mosodába és megkérdeztük, hogy mikor menjünk érte. Boldogan, mert kivételesen két napig egy helyben maradtunk, úgyhogy volt időnk. "Hát az időjárástól függ, talán két nap, de lehet három"- hangzott a válasz. Merthogy szárítógép az nincs (viszont helyette nagyon helyese kiterítik az árokpartra, ha más nincs), viszont páratartalom az van dögivel. Nagy pedig azért legyen, mert így takaróként is funkcionálhat, ha nagyon kellene még egy réteg, vagy ha esetleg hazai szagok között szeretnél elaludni mondjuk az alvóbuszon. (Az alvóbusz olyan éjszakai járat, ahol nem székek vannak, hanem ágyak, két szintben, az alsó vádlimagasságban, a második vállmagasságban. A mérete akkora, mint egy normál buszé, viszont mindkét szinten jobbra is balra is két-két ágy van egymás mellett, ami azt jelent, hogy ha egyszer befészkelted magad, esélytelen, hogy kikeveredjél. Mi nagy furmányosan lecsaptunk a leghátsó helyekre, mert amellett volt egy kb 40x50 centis kis polcszerűség középen - a csomagoknak gondoltuk mi - és nagyon büszkék voltunk magunkra egészen addig, amíg ki nem derült, hogy az a kettes számú sofőr alvóhelye. És tényleg az volt.) Fontos funkciója még a törölközőnek ezek után, hogy bármilyen motorizált járművön (tuk-tuk, nyitott platójú kisteherautó vagy csirkeszállító busz), minél nagyobb felületet el lehet vele takarni, ami nem hátrány a mindent beborító vörös por ismeretében.

Törölközni fürdés után a helyi szálláshelyek törölközőibe szoktam.

Alvóbuszos képem nem volt, de azért itt egy busz Etiópiában, a helyi cserkészekkel, akiket mellénk adtak kötelező jelleggel. Semmi értelme nem volt, mármint megvédeni maximum a gyíkoktól kellett volna minket, vagy a hegyi páviánoktól, akiket annyira se érdekeltünk, mint a szomszéd fűcsomó. De így legalább fizetsz a szolgáltatásért. Nagyon helyesek voltak egyébként (mármint a cserkészek).

4. Kényelmes cipő

Mindegy hogy milyen, két napon belül úgyis egyenvörös színű lesz. Lényeges, hogy ne legyen új, hanem rendesen kitaposott és ne sajnáld. Bármikor lehet, hogy majomszarban, vízben vagy rizsültetvényen fogsz tapicskolni, lényeg, hogy tudjál menni. Sokat. És ha lehet könnyű legyen levenni, mert Ázsiában bunkóság bárhová bemenni legyen az akármilyen templom, iskola, szentély vagy hostel. De emlékezetes látogatásom a kalawi rendőrkapitányságon (Burma) is azzal kezdődött hogy levettem a szandálomat és elhelyeztem a bejárat előtt a személyzet szolgálati papucsai mellett:)

Ez a cipő például vörös lesz (Jordánia, Wadi Rum sivatag (a világ egyik legszebb helye))... Igen a két kicsi izé a dűne tövében a két dzsip, amivel oda lettünk szállítmányozva.

...ez meg vizes. (Srí Lanka, Sigiriya) A képen látható, a lépcsőn lezúduló kisebb folyam nem a helyi patak, hanem a helyi időjárás (esik az eső kicsinyég). Az esernyőnek a szimbolikus szerepen kívül összesen annyi értelme volt, hogy a fényképezőgépet védte.

3. Víz

Azt hiszem ez nem igényel túl sok magyarázatot. Mindig legyen nálad víz. És mindig igyál. Banditól tanult módszerünk, hogy első nap veszünk két kis üveget és onnantól mindig úgy indulunk neki a napnak, hogy azt tele töltjük a nagyból induláskor. Másik trükk hogy a reptereken a security chekingen átviszem az üres üveget és megtöltöm a mosdóba. Mondjuk ez csak Ferihegyen működik, mert a csapvizet máshol jobb nem kockáztatni - a legrosszabb hasmenést Tunéziában szedtem össze, kizárásos alapon, a fogmosáskor használt víznek köszönhetően. Ja és egy négycsillagos hotelben, ahová csak napozni mentünk, szóval még a világjárós korszakom előtt. Mindig. Legyen. Nálad. Víz.

2. Zene

Most éppen síkideg vagyok, mert nem találom Simó Ipodját, ami többször megmentett az idegösszeomlástól/ámokfutástól, lévén, hogy a sógorom volt kedves annyi zenét rátölteni, hogy még azóta se hallgattam meg az összeset. A zene két esetben minimum életmentő: amikor félsz vagy amikor nem történik semmi. Én például amikor fáradt vagyok, ezért csökken a toleranciaszintem, vagy megijedek, nem érzem magam jól egy adott helyzetben előhúzom a kis piros Ipodot. Vannak bejáratott számaim is, például, amikor Etiópiában, asszem Tumriban már sötétben megérkeztünk életem addigi legroggyantabb szállására (börtönszerű vályogszoba egy ággyal, egy gyanús szúnyoghálóval, ami elsőre sokkal fenyegetőbbnek tűnt, mint egy árva, jólelkű szúnyog, még ha maláriás is, plusz egy a falból húsz centire kilógó konnektor), automatikusan előszedtem Bach csellószvitjeit Msztyiszlav Rosztopovics előadásában. Amikor viszont hosszú, végeláthatatlan buszutakon ülök - ami azért Ázsiában a távolságok és az utak állapota miatt elég gyakran előfordul - azzal szoktam szórakozni, hogy megnézem milyen zene illik az adott tájhoz. Például a Simien-hegység Etiópiában (édes istenem az milyen gyönyörű) tökéletes egységet alkot a bolgár népzenével. Ráadásul az emlék együtt rögzül, úgyhogy ha már itthon előveszem a zenét, automatikusan felidéződik a táj is.

Lance és a Simien-hegység édes kettesben (Etiópia). A világ egyik legszebb helye - vagy ezt már mondtam?

De persze a helyi közlekedés külön élmény/szórakozás tárgya zene szempontjából is, mert általában mindegyikben üvölt valami helyi izé csillogó helyi popsztárokkal, ami valami egészen földöntúli élmény. (A legjobb a karaokés változat, ami nekünk persze csak egy rakat kunkor a képernyő alján). Mindegyik kivétel nélkül dúrban íródott és sugározza magából a kirobbanó optimizmust. Priceless.

1. Barátok

Mindenhová vidd magaddal a barátaidat. Nemcsak azért mert jó velük, megnevettetnek, adnak kölcsön, vigyáznak a cuccaidra amíg pisilsz, segítenek alkudni (Lance egészen verhetetlen ebben a műfajban például), rádszólnak, ha idióta vagy, cipelik a csomagjaidat, segítenek kikászálódni a facsónakból, amibe kishíján beleszorultál, képben vannak a helyi átváltási arányokkal, felkeltenek, ha elaludtál és békén hagynak, ha látják, hogy most éppen jobb téged békén hagyni. De a banda összes holmija automatikusan közös holmivá alakul át az első pillanattól kezdve, vagyis az expedíció a sharing economy szabályai szerint működik. Bármit elfelejthetsz, valakinél úgyis lesz belőle. Vízitúrákra például legegyszerűbb ha mindenféle szirszar helyett elviszem MásikEsztert, aki kicsit túlfélős és ezért a szemöldökcsipesztől kezdve a csavarhúzóig minden van nála. Abszolút praktikus. Amíg Márk vagy Bertus velem van, egyáltalán nem kell semmilyen képrögzítő eszköz, mert úgyis mindent lefotóznak, ami nem ugrik el idejében, ráadásul sokkal jobban, mint én. (csak utána győzd belőlük kirimánkodni a képeket). Mennyi kilót megspóroltam egyből. Márk gyógyszerész családból származik, úgyhogy ha ő jön, válogathatunk a pirulákban. Bandinál mindig van kaja, más kérdés, hogy jobban jársz, ha nem eszed el előle, mert köz- és önveszélyes, ha nem eszik három óránként - szerintem egy éhes Bandit kéne bevetni a Közel-Keleten, egyből béke lenne és nyugalom. Lance eddig már legalább háromszor megmentette az életemet, nemcsak Etiópiában, amikor leszedte rólam a nyomuló helyi erőt, de Burmában is, amikor az ő kabátjában és sáljában töltöttem el két napot, hogy meg ne vesszen az isten hidege (hogy rajta mi volt, azt nem tudom, nem mertem belegondolni) és amikor lenyúlták I. Mihályt, a vadiúj e-bookolvasómat, az ő Kundera kötetével húztam ki az expedíció hátralévő heteit. (Nekem sajnos muszáj olvasni, különben elviselhetetlen leszek). 

Most már csak azt kell kitalálnom, hogy engem miért visznek magukkal.