Naszóval.
Ami a blogirás nehézségeit illeti azok leginkább három csoportba sorolhatóak:
- nem találom a klaviatúrán a hosszú i betűt
- nincs visszajelzésem, mert - tisztelet a kivételtől - a nyavalyás rajongók nem kommentálják az irásaimat (természetesen elragadtatástól elcsukló hangú kommentekre gondolok:) Bár a rajongóim - na jó, becsületesebb lenne őket felettébb kritikus követőknek hivni - nagyjából harmada jelenleg Kambodzsában található az Angkor Pearl Hotel szobáiban. És hát hogy is mondjam ők tényleg módfelett kritikusak (persze ezért a barátaim).
- végül de nem utolsósorban a képlet egyszerű: vagy irsz, vagy látsz. Úgyhogy jelenleg éppen három várossal vagyok lemaradva (Luang Prabang, Phonesavane, Vang Vieng, Siem Riep), illetve inkább három és féllel, mert Luang Prabangról azért irtam. De mivel jelenleg már Kambodzsában vagyunk, és egy olyan birodalom egykori székhelyét próbáljuk három nap alatt felfedezni, aminek két millió lakosa volt akkor, amikor Londonnak 50 000, ez a csúszás valószinűleg fokozódni fog.
Bocs.
Azért igyekszem..